A vízisportok meghonosodása Magyarországon

1818 — 1919

Az első – magyar embertől származó – írásos emlék a kajakról Széchenyi István gróf leírása. 1818-ban, törökországi útja során tűnt fel neki a török tengerészek által használt, „kajik” (=kajak) vizijármű: „ A kajik szép, hosszú, elegáns, használata élvezetes az egyéb kiállhatatlan és unalmas vízi járművekkel szemben.”

Olvasson tovább

Első hírek a kajakozásról

Az első – magyar embertől származó –  írásos emlék a kajakról Széchenyi István gróf leírása. 1818-ban, törökországi útja során tűnt fel neki a török tengerészek által használt, „kajik” (=kajak) vizijármű: „ A kajik szép, hosszú, elegáns, használata élvezetes az egyéb kiállhatatlan és unalmas vízi járművekkel szemben.” Vizsgálja a kajik súlyelosztását, amely használójától ügyességet kíván. Feljegyzi, hány személyes „kajik”-ok vannak, elcsodálkozik, hogy a hajós kéttollú lapátot kezel. Észreveszi, hogy különösen erős áramlatokban a benn ülők ütemes vezényszavakkal biztatják egymást. Október 24.-i dátummal jegyzi fel Konstantinápolyban: „A kajikok igen csinosak, kemény, finom fából vannak készítve és olyan könnyűek, hogy minden percben felborulhatunk, ha csak egy kicsit is megmozdulunk bennük.” 

11 évvel Széchenyi leírását követően a Pesten megjelenő „Gemeinnützige Blaetter” 1829. december 6.-i számában mutatja be a „canoe”-t: az eszkimó kajakot.

1823-as angliai útja során Széchenyi Wesselényi Miklós báró társaságában megtekinti az első Oxford-Cambridge evezős nyolcasok viadalát, és élménye nyomán 1824-ben evezős hajót rendel Angliából. A hajó 1826. május 6.-án érkezik meg. Ekkor írja Wesselényi Miklós barátjának: „…a hajó megjött, holnap bocsátkozik vízre”. 1834-ben az épülő Lánchíd mellett létrehozza a „Csónakdá-t, 1841-ben pedig a Csónakda helyén megalakítja a „Hajós Egylet”-et.

Nagysikerű regatták Pest-Budán

1861. április 20.-án megalakul a Budapesti Hajós Egylet 29 taggal, akik közül 23 gróf, vagy báró. Két hónappal később már 52 evezőse van az Egyletnek, melynek alapszabályban foglalt célja: „…a magyar ifjúságnak férfias mulatságot, testet és lelket egyaránt edző gyakorlatot szerezni, egyúttal a közösségnek figyelmét a hajózás élvezetére és hasznosságára felhívván, a főváros díszét és szellemét emelni.”

Az első pesti Regatta 1863. június 8.-án este fél 7-kor kezdődött, a Budapesti Hajósegylet rendezésében. A rajt a kisebbik Margitsziget alsó csúcsánál volt, a cél pedig az épülő Akadémia vonalában. Minden rajtot három mozsárdurranás jelzett. Az első két szám evezős futam volt, a szandolin versenyre a harmadik számban került sor. Abban az időben a Széchenyi által említett törökországi kajik és az 1829-ben, egy pesti újságban leírt eszkimó kajak két változata volt ismert: a fedett kajakokat ekkor canoe”-nak (kajaknak), a fedetleneket szandolin-nak nevezték. Ebben a versenyszámban egy Freisleder nevű pesti molnár győzött. E futamot tekinthetjük a kajak-kenu versenyek magyarországi ősének.

“Éljen Freisleder!” — A sajtó felfedezi a vizisport eseményeket.

— “…Igazán gyönyörű látvány volt a verseny, a Duna két partján  harminc-negyvenezer ember: a Dunára néző ablakok, erkélyek tele a legszebb női arcokkal; a házak födelei tele kéményseprőkkel és mesterinasokkal, a Margitsziget felé az ezüstfodrokban ringatózó folyam, ellepve naszádokkal, csolnakokkal, lélekvesztőkkel, és ezekben az emberek tarka változatossága. Össze-vissza fényes öltözető úrhölgyek és rongyos molnárinasok, katonatisztek és molnárlegények, a gőzhajó társaság és a csónakegyletek tagjai, aztán maguk a versenyzők, azok az ifjúi erőtől dagadozó karok, a diadalvágytól hevült arcok és a festőileg szép tarka matrózöltönyök, olyan látvány volt, hogy még az Akadémia is érdemesnek tartotta rendes hétfői gyűlését másnapra halasztani, csak hogy az élvezetben gyönyörködhessék. Hiába: az Akadémia azért, hogy Akadémia, mégiscsak emberekből áll, és az embernek egyik “gyöngesége”, hogy szereti a szépet”.

Az első pesti csónakverseny valóban tömegpszichózist váltott ki. Mindezt megörökítette Kákay Aranyos újságíró is: teljesen  valósághű részletekkel egy molnármestert fest elénk, aki a Lánchíd ingyen publikumának soraiban szinte eszét vesztve szurkol a szandolinosok futama alatt. Izgalma csaknem önkívületig fokozódik, amikor Freisleder molnármester csakugyan nyer: „Egyszerre átszellemülve látjuk őt, mert az általa óhajtva várt hajó a nyerő vonalat immár mint győztes meghaladva, a Lánchíd felé közelgett. „Reám néz!” – mondja tele torokkal. Kalapját billegtetve kiáltja: „Éljen Freisleder!”  Freisleder azonban nem vette észre, és „éljen”-eit sem hallotta, mire emberem a hajók haladását szemmel tartva, a híd karfáit, s láncát „salto mortale”-k között átugorva, folytonos éljenzéssel a túlsó oldalon termett. Vajon nem próbált-e egyenesen a csónakba beugrani?”  „…Alkonyodott, majd a nap is elbújt az óbudai hegyek festői csúcsai mögött, hol Olaszországot hazudik a gyönyörű kék ég s a hegyek alakzata. Mélyebb árnyakat vetett a sötét Margitsziget a hatalmas Duna nyugtalan habjaira; a gőzösök megindultak, s egy szép álomképpel gazdagabban értünk haza, melyet a Budapest Hajósegyletnek köszönheténk.” „…Így végződött a 1863. évi regatta, amely beígérte, hogy jövő esztendőre különböző egyletek „igazi” versenyét fogja megvalósítani”.

Az első kajakverseny a Balatonon, első nemzetközi sikereink

1877-ben megalakult a Győri Csónakázó Egylet. Két fiatal tagja, Mihalkovics Tivadar és Némethy Ernő 1882-ben két regattát szervezett: egyet Budapesten, a másikat Balatonfüreden. Az utóbbiról a korabeli sajtó így számol be: „A Balaton gyönyörű, gyengén fodrozott. A sétányon százával állott a közönség, a halmokon nagy tömegben gyűltek össze a falusiak. Az uszodában felállított széksorok megteltek, leginkább nőkkel. A célpont mellett horgonyzó gőzösön a legelőkelőbb társaság nézte a versenyt. A versenybírák a „Badacsony” vitorlás hajón foglaltak helyett. Taracklövések jelezték a verseny kezdetét, s Oláh zenekara a Rákóczi indulót húzta.” 1000 méteres távon a grönlandi szandolinok versenyében is gyönyörködhetett a közönség. Első lett a győriek „Lapwing”-je, amelyben Balogh Kálmán evezett, második Young RichárdFogas” nevű kajakja.

Az első írásos emlék magyar kajakosról, aki nemzetközi kajakversenyen vett részt, 1888-ból való: a zürichi kajak regattán második helyezést ért el Serényi János, aki az Előre Csónakázó Egyesület versenyzője volt.1894-ben ugyanebből a klubból Eleőd Tibor győzött Zürichben.

A kajak-kenu vízitúrázás a XX. század hajnalán

1890-ben Chudovszky Géza kenutúrát szervez Zsolnától Trencsénig: a 106 km-es távot 11 óra alatt evezi le a Vágon.

1903-ban Dr. Petz István járásbíró vezetésével Rücker Ernő, Dr. Jeszenszky Andor és Botczehart Ferenc Dr. a Duna forrásától kajakban leevezett Ulmig. Ezután Dr. Petz István fenyőből, cédrusból és akácból készített saját tervezésű kajakjával végigevezett a Tiszán és a Vágon. Később összerakható „Faltboot” kajakkal evezett végig az Innen és a Dunán, majd itthon a Hernádon, a Körösökön. Tizenöt nap alatt 885 km-t evezett a Maroson és útinaplójában leírta a folyó környezetét, de pontos vízrajzi térképeket is készített.

1912-ben megalakult a Magyar Cserkész Szövetség, azon belül is a Vizicserkész szakosztály. 1913-ban Izsóf Alajos tanár tutajtúrát szervezett a Vágon Kralovántól Komáromig. Ennek során a magukkal vitt, fenyőfából készült kajakokkal is eveztek. A 17 napos túrán 120 tanár vett részt, akikből később vízi cserkész vezetők váltak.

Dr. Zsemberi Gyula, aki hegymászóként az Alpokat járta és vadvízi evezéssel kombinált túrákon vett részt, 1913-ban bemutatta a külföldről behozott összerakható Faltboot kajakot.

1914 az I. világháború kitörése gátat vetett a rohamosan fejlődő hazai vízi sportéletnek.