Erőgyűjtés és műhelymunka

1977 — 1989

Nehézségek a hazai és nemzetközi sportéletben A hetvenes évek első  felétől a gazdasági körülmények, az olajválság hatása és egyéb politikai tényezők egyre nagyobb károkat okoztak a magyar és a nemzetközi sportéletben. Az olimpiai mozgalom is komoly válságokat élt át: 1972-ben terrortámadás zavarta meg a müncheni olimpiát, 1976-ban az afrikai országok bojkottálták a montreali olimpiát, majd […]

Olvasson tovább

Nehézségek a hazai és nemzetközi sportéletben

A hetvenes évek első  felétől a gazdasági körülmények, az olajválság hatása és egyéb politikai tényezők egyre nagyobb károkat okoztak a magyar és a nemzetközi sportéletben. Az olimpiai mozgalom is komoly válságokat élt át: 1972-ben terrortámadás zavarta meg a müncheni olimpiát, 1976-ban az afrikai országok bojkottálták a montreali olimpiát, majd 1980-ban az USA és több nyugat-európai ország távolmaradt a moszkvai olimpiáról. Ezzel szemben 1984-ben a szocialista országok – Románia kivételével – nem vettek részt a Los angelesi olimpián.

Magyarország egyre  romló pénzügyi állapota a magyar sportéletet is érzékenyen érintette. Ebben az időszakban a klubvezetők új forrásokkal: reklámbevételek, szponzori támogatások megszervezésével próbálták pótolni a csökkenő állami támogatásokat, emellett a sportági szövetségek vezetősége is törekedett hasonló jellegű források biztosítására. A kajak-kenu szövetségben 1980-ban a reklámbevételek összege 600.000 forint, 1981-ben 1 millió forint, 1982-ben 1.700.000 forint volt. 1983-ra Füleki András főtitkár már „túlélési” költségvetés-tervezetet nyújtott be az Elnökségnek.

Ennek ellenére még mindig vonzó volt a sportedzői állás: 1978-ban 28-an kaptak kajak-kenu szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1979-ben hetven kajak-kenu edző szeretett volna felvételt nyerni a TF-re, de az állami sportvezetés már csak tíz főnek engedélyezte a tanulmányok megkezdését. Komoly harcok árán ezt a létszámot sikerült feltornázni tizennyolc főre (ld. Füzesséry Gyula TF szaktanár adatai).  Középfokú  kajak-kenu  edzői képzésre százan jelentkeztek, de csak negyven fő részére biztosították a tanulási lehetőséget. (ld. Vén Lajosnak, a középfokú kajak-kenu edzői képzés szaktanárának adatai). Ugyanakkor a  reálbérek csökkenése miatt már egyre több szakember, edző kezdte mellékállásban vállalt munkákkal (taxizás, GMK-zás stb.) szinten tartani jövedelmét. A nyolcvanas években sokan feladták főállású edzői állásukat, elmentek testnevelő tanárnak, és a továbbiakban mellékállásban végezték a kajak-kenu edzői munkát. Egyre több edző külföldi munkavállalását támogatta a Kajak-Kenu Szövetség elnöksége. 1986-ban újra átszervezték az állami sportvezetést. A szervezet neve Állami Ifjúsági és Sport Hivatal lett.

Új utakon az Magyar Kajak-Kenu Szövetség vezetése

Az 1977-es évtől már dr. Parti János vezette a kajak-kenu válogatottat. A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetségben (ICF)  erősödtek pozícióink: Bonn Ottó továbbra is az első alelnök, Péhl Józsefet beválasztották a technikai bizottságba, dr. Alberti Erzsébet az Orvosi Bizottság titkára, Benyák Imre pedig nemzetközi bíróként képviselte hazánkat a kajak-kenu versenyeken. Vajda Vilmos, a Szövetség szakfelügyelője elkészítette a kajak-kenu sportnégyéves fejlesztési tervét és az új verseny- és egyesületi értékelő rendszert.

A sportág vezetősége egyre jobban érzékelte, hogy amennyiben nem épül meg a budapesti kajak-kenu versenypálya, a Duna-Rajna-Majna csatorna és a nagymarosi gát elkészülte után Budapesten megszűnnek a kajak-kenu válogatott minőségi edzéslehetőségei. Budapesten és Tatán a szabályos versenypálya hiánya miatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközött a korrekt válogató versenyek megrendezése.

A Szövetség 1979-es statisztikai adatai szerint a kajak-kenu sportban 5.031 igazolt versenyző sportolt:  540 felnőtt, 922 ifjúsági, 1008 serdülő és 2561 úttörő. 35 vidéki és 15 budapesti klubban 19 kajak-kenu sportiskola működött. 1980-ban elhunyt a magyar hajóépítés meghatározó alakja, Karpeta István, a magyarországi és a kubai műanyaghajó gyártás első mestere. Az 1980-as évben megrendezték a 25. Nemzetközi Dunatúrát, amelyen hétszázan vettek részt, a túra össztávolsága 2082 km volt. Előd Tihamér, a rendezvény egyik legidősebb résztvevője, aki igazoltan már 60.000 km-t vízitúrázott, a többi között leevezte a Dunatúra teljes távját.

Bonn Ottó elnök, aki 1971 és 1981 között a Központi Sportiskola főigazgatója volt, egyre fontosabb feladatokat kapott a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetségben (ICF), ezért 1981-től Vasadi János lett a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke. A moszkvai olimpia után, 1981-ben a kajak-kenu sport az új elnökön kívül új elnökséget, valamint Füleki András személyében új főtitkárt kapott, aki ezt követően 22 éven keresztül volt a sportág egyik sikeres vezetője. 1982-ben beválasztották a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) Fejlesztési és Propaganda Bizottságába. Az új technikai vezető Vaszary Zoltán lett, aki a későbbi évek folyamán hasznos ötletei révén gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki a sportágat támogató szponzorokkal. A válogatott melletti orvosi teendőket dr. Balázsi Sándor látta el.

1981-ben az MKKSz vezetése négyéves működési-felkészülési tervet készített. Az évben hat új vidéki szakosztályban kezdtek foglalkozni fiatal kajakosokkal és kenusokkal. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség vezetősége megvizsgálta a sportiskolák helyzetét, javaslatot készített az iskolai sporttagozatos rendszerbe való képzésre, illetve a jövő útját abban látta, hogy a 15-18 éves legtehetségesebb fiatalok edzéseit a továbbiakban  kajak-kenu központokban (mai néven: akadémiákban), kollégiumi rendszerben folytassák.

1983-ban a Versenybírói Testület élén Pápai Ferenc elnök helyére dr. Sally Ferenc került. Ekkor jelent meg Naményi József nagy sikert aratott „Kajakos alakok” c. könyve. Az évben új orvosa lett a kajak-kenu válogatottnak dr. Dobos József személyében, aki 25 éven keresztül foglakozott a kajakosok, kenusok betegségeinek, sérüléseinek gyógyításával, és ezzel egy időben tagja volt a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség Sportorvosi Bizottságának.

1984 októberében a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség elnöksége, amely korábban már létrehozta az Ifjúsági, majd a Junior Kajak-Kenu Válogatottat,  elfogadta Horváth Péter javaslatát és életre hívta a Serdülő Kajak-Kenu Válogatottat.. Az elkövetkező években a 14-15 éves fiatal kajakosok, kenusok nemzetközi vízitúrákon és korosztályuknak megfelelő nemzetközi versenyeken vettek részt.

Újra olimpiai aranyérmek

1977-ben a bulgáriai Pancserevoban rendezett világbajnokságon a már többszörös aranyérmes Bakó Zoltán, Szabó István és Wichmann Tamás győzelme mellett első helyezésével berobbant a nemzetközi élvonalba Foltán László és Vaskuti István. 1978-ban Belgrádban újra győzött a Bakó-Szabó kajak-  és a Foltán-Vaskuti  kenupáros. Mellettük 1000 méteren aranyérmes lett a Budai Tamás-Frei Oszkár, illetve 10 000 méteren a Budai Tamás-Vaskuti István kenus páros is.  1979-ben,  a duisburgi világbajnokságon Wichmann Tamás százszázalékos teljesítményt nyújtott: két számban indult és mindkettőben nyert. Az 1980-as moszkvai olimpián 12 év után újra felhangzott a magyar himnusz, a Foltán László-Vaskuti István kenupáros tiszteletére. A 80-as évek első felében csak a már sok sikert elért, rutinos versenyzők tudtak győzni a világbajnokságokon.  Az 1984-es Los angelesi olimpiai részvétel elmaradása miatt sokkajakos, kenus versenyző keserű szájízzel fejezte be pályafutását.

A generációváltás 1985-ben a belgiumi, mecheleni világbajnokságra következett be. Az ezt követő években mind női, mind férfi kajakosaink sikert sikerre halmoztak. 1986-ban Montrealban kajak-kenu válogatottunk –  az 1973-as tamperei világbajnoksághoz hasonlóan – szintén hét világbajnoki aranyérmet nyert. A Pfeffer Anna-Hollósy Katalin páros 1971-es világbajnoki győzelme után 15 évvel  Povazsán Katalin és Mészáros Erika kajak kettesben ismét győzött, a női kajak négyesünk – Géczi Erika, Mészáros Erika,  Rakusz Éva és Kőbán Rita  – e versenyszámban első ízben szerzett világbajnoki aranyérmet. A kenusok becsületét 1985-ben és 1986-ban is a Sarusi Kis János-Vaskuti István páros három világbajnoki aranyérme mentette meg. Az 1985, -86 és -87-es világbajnokságokon kilenc férfi kajakosunk nyolc aranyérmet nyert: Gyulay Zsolt, Csipes Ferenc, Fidel László, Kovács Zoltán, Helyi Tibor, Petrovics Kálmán, Kulcsár Gábor, Gindl László, Böjti Zsolt.  E korszak csúcspontja az 1988-as szöuli olimpia volt: 20 éves szünet után a magyar kajak-kenusok újra két aranyérmet nyertek: Gyulay Zsolt kajak egyes 500 méteren, a Csipes Ferenc-Gyulay Zsolt- Hódosi Sándor- Ábrahám Attila kajak négyes pedig 1000 méteren győzött. Az olimpiai sikerek némileg elhomályosították az 1988-ban, az angliai Nottinghamben megrendezett első maratoni világbajnokságon e szakágban kenu egyesben aranyérmet elnyerő Pétervári Pál teljesítményét.

A szakmai munka új elemei a kajak-kenu sportban

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség vezetősége magas szintre emelte az állami sportirányítás által kidolgozott edzőképzés és továbbképzés rendszerét: az ötvenévesnél fiatalabb edzők számára kötelezővé tették az ötévenkénti egyéves időtartamú továbbképzést, amely egy szakdolgozat megírásával zárult.  Mindez a szakmai feladatok továbbgondolására ösztönözte az edzőket.

1977 nyarán az Elnökség és a kibővített Edzőbizottság, dr. Parti János szövetségi kapitány és Vajda Vilmos szakfelügyelő négyéves komplex sportágfejlesztési tervet készített. A versenyrendszer és a versenyszámok újragondolása után például a serdülő korosztályban megszűnt a portyakajak versenyszerű használata. A technika oktatásának fontos eszköze, a video alkalmazása már klubszinten is rendszeressé vált. A szakmai előkészítő csoport keretében Füzesséry Gyula, Péhl József és Endreffy Lóránt a 10-14 éves korosztály tekintetében az edzők premizálásánál a gyermekek sokoldalú felkészítését tekintették fő szempontnak: nem a versenyszerű kajak-kenu edzésekre, hanem az úszás, futás, gimnasztika, síelés oktatására helyezték a hangsúlyt. A gyakorlatban az új versenytípus: az Eszkimó-Indián Játékok, és a Vajda Vilmos által készített „Eszkimók, indiánok” c. film is ezt a célt szolgálta. Az előkészítő csoport felkért továbbá tizenöt edzőt, hogy működjenek közre egy a kajakozás, kenuzás technikáját bemutató mintafilm elkészítésében. (A tizenötből csak egy fő vállalta az együttműködést).

Ezekben az években a Szövetség nyilvántartása szerint összesen 140 edző dolgozott a sportágban, ebből 77 főfoglalkozású, 63 részfoglakozású volt. 1980-ban megjelent Füzesséry Gyula: „Kajakozás, kenuzás” c. tankönyve.  A kajak-kenu válogatott központi felkészítésében Parti János szövetségi kapitány már az 1970-es évek második felétől új elemként bevezette a 3-6 hét időtartamú télvégi, ún. melegvízi  – spanyolországi, kubai, mexikói magaslati – edzőtáborokat. A válogatott edzőtáborok mellett a kerettagokkal dolgozó edzők az év többi részében egyéni elképzeléseik szerint egyre magasabb szinten szervezett ún. műhelyekben végezték az edzéseket. E rendszer gyakran eredményezett átigazolási problémákat. 1981-től a klubok szintjén is rendszeresen megszervezték a februári-márciusi melegvízi táborozásokat az Adriai-tenger partján, Dalmáciában.

Bár a velencei és szolnoki kajak-kenu pálya már az azt megelőző évtizedben megépült, a szélviszonyok miatt a versenyeken sokszor irreális eredmények születtek attól függően, hogy ki melyik pályán indult. A később felépült fadd-dombori pályán is hasonló problémák merültek fel, ezért szakmai szempontból nagy előrelépést jelentett, amikor 1981. június 27.-én megrendezték az első versenyt a szegedi  Maty-éri kajakkenu pályán.

1983-ban Fejős István munkahelyi elfoglaltsága miatt lemondott a Junior Kajak-Kenu Válogatott vezetőedzői tisztjéről.  Péhl József lett e keret új vezetőedzője, aki a klubedzők bevonásával magas színvonalú szakmai edzésmunkával alapozta meg az ekkor még 19-20 éves, de az évtized végére már világ- és olimpiai bajnokká vált versenyzők sikereit. 1986-ban a nemzetközi versenyeken megjelent a forradalmian új kajaklapát-konstrukció: az ún. wing lapát.  Akkoriban fejlesztették ki az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatalában (NASA) a korszak legjobb kajak egyesét és párosát, melyben Greg Barton amerikai kajakos a szöuli olimpián két aranyérmet nyert. A 80-as évek második felében a nemzetközi győzelmek „kovácsai” már egy új edzői generáció soraiból kerültek ki. Közöttük két olyan edző volt  – Rozsnyói Katalin és Angyal Zoltán -, akik versenyzőik edzéseit azok kezdő korától az olimpiai bajnoki címek megszerzéséig irányították.

1988-ban, a sikeres szöuli olimpia után – mint az a kajak-kenu sport története során már  máskor is előfordult – ismét kiújultak a személyi ellentétek. Emiatt lemondott dr. Parti János szövetségi kapitány és Vasadi János, a Kajak-Kenu Szövetség elnöke.