Az aranykor

1997 — 2008

Nincs megnyugvás: sem a hazai, sem a nemzetközi sportéletben A két Németország egyesülése után a nemzetközi élmezőnyben a világversenyeken induló immár egységes német csapat tagjai még keményebb ellenfelek lettek. 1991-ben, a Szovjetunió felbomlása után az addig szovjet színekben sportáganként egy-egy induló helyett a tucatnyi új ország eredményes sportolói miatt alaposan megerősödtek az olimpiai és világbajnokságok […]

Olvasson tovább

Nincs megnyugvás: sem a hazai, sem a nemzetközi sportéletben

A két Németország egyesülése után a nemzetközi élmezőnyben a világversenyeken induló immár egységes német csapat tagjai még keményebb ellenfelek lettek. 1991-ben, a Szovjetunió felbomlása után az addig szovjet színekben sportáganként egy-egy induló helyett a tucatnyi új ország eredményes sportolói miatt alaposan megerősödtek az olimpiai és világbajnokságok futamai.

A hazai sportéletben tovább halmozódtak a megoldatlan problémák. A magyar országgyűlés az 1996-ban elfogadott Sporttörvényt 2000-ben, 2004-ben, majd 2006-ban is módosította. A folyamatosan csökkenő állami támogatások reálértéke nem érte el Magyarország GDP-jének 1 százalékát, a többi sport-nagyhatalom viszont nagyságrendekkel nagyobb állami támogatásokban részesítette sportolóit. A sportszövetségek és klubok csak az olimpiát megelőző évben kaptak némi plusztámogatást. Az olimpiai kvalifikációs versenyek bevezetése további többletköltségekkel sújtotta a sportágakat. Tisztázatlan maradt a sportszövetségek és sportklubok hatásköre. A sportmozgalommal kapcsolatos adótörvények évről évre változtak. Az állam helyett elvégzett feladatok (egészségmegőrzés, az iskolai nevelést kiegészítő tevékenység, stb.) ellenére a magyar sportélet nem részesült adókedvezményekben.

Újabb és újabb szervezetek jöttek létre és szűntek meg. A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) mellett megalakult az Európai Kajak-Kenu Szövetség (ECA), amely 1997-ben a bulgáriai Plovdivban újra megrendezte a kajak-kenu Európa-bajnokságot. Bonn Ottó a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetségben továbbra is segítette Szántó Csaba munkáját, valamint Vaskuti Istvánt, aki 2000-ben már nemzetközi versenybíróként működött közre a világversenyeken, 2004-ben a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) Síkvízi Bizottságának elnöke lett, 2008-ban az ICF első alelnökévé választották, majd 2010-ben a Kongresszus megerősítette e tisztségében.

Kajak-kenu világversenyek Magyarországon

1996 decemberében sportágunk tisztújító közgyűlése ismét elnökké választotta dr. Baráth Etelét, és megválasztotta a 22-tagú Elnökséget. Ezt követően kinevezték az új szövetségi kapitányt, Angyal Zoltánt, aki az előző évtized olimpiai bajnokokat nevelő, sikeres edzője volt. 1997 októberétől az Elnökség döntött az új szakfelügyelő személyéről is: Schmidt Gábor, a Központi Sportiskola Kajak-Kenu Szakosztályának addigi szakág-vezetője megkezdte szakfelügyelői tevékenységét a Szövetségnél.

1998-ban az előző évek felmérései alapján sportági stratégia készült „Aki nem ismeri a múltat, nem érti a jelent, és nem tervezheti a jövőt” címmel, amely áttekintést adott kajak-kenu sportunk múltbéli jelentős eseményeiről, pillanatnyi állapotáról, és meghatározta az elkövetkező évek feladatait.  E feladatok között szerepelt többek között az edzői életpálya-modell kialakítása; a kajak-kenu alapsportággá való fejlesztése; az egyesületek klubszerű működésének megszervezése; a versenyzői létszám további csökkenésének megakadályozása (az 1979-es 5000 fős létszám 1995-re 1500 főre csökkent); Ezen túlmenően célkitűzésként fogalmazták meg olyan új területek bevonását, mint pl. a sárkányhajó versenyek, ill. az egyetemista és főiskoláskorúak amatőr versenyeinek beindítása, továbbá a mesterek (35 éven felüli, a hivatalos versenyeken már nem induló sportolók) újbóli bevonása a kajak-kenu futamokba, és az utánpótlás-korú kajakosok, kenusok kétszintű (versenyző és diák) versenyrendszerének bevezetése.

1998 júliusában a Magyar Kajak-Kenu Szövetség megkapta a „kiemelten közhasznú szervezet” minősítést. Megalakult a Kajak-Kenu Kft. Ugyanebben az évben Bakó Zoltán lemondott elnökségi tagságáról, helyette az Elnökségen belül Ábrahám Attila lett a nemzetközi kapcsolattartás felelőse. A régi junior válogatott mintájára megalakult az Olimpiai Utánpótlás Kajak-Kenu Válogatott.

A szegedi Maty-éri kajak-kenu versenypálya teljes megépítése után sportágunk vezetősége világkupa versenyeket rendezett, majd megpályázta és elnyerte az 1998-as síkvizi kajak-kenu világbajnokság rendezési jogát. Erre az alkalomra Naményi József megírta a magyar kajak-kenu sportot és eredményeit bemutató, „Vendégünk a világ” című, rengeteg értékes adatot tartalmazó művét. Az 1998-as szegedi világbajnokság lebonyolítása a kedvezőtlen időjárás ellenére nagy elismerést váltott ki a hazai és külföldi sportvezetők körében, erősítette sportágunk tekintélyét a nemzetközi sportéletben, és nagyban hozzájárult a kajak-kenu sport hazai népszerűsítéséhez.

1999-ben új folyamatok indultak meg: a Szövetség vezetősége három kajak-kenu régióra osztotta az ország területét, és összességében 30 millió forint új forrást biztosított a régiók egyesületei számára. Megtervezte az edzői patrónus programot, amelynek keretében a tapasztalt patronáló edzők és a fiatal patronált edzők összesen 10 millió forintnyi támogatásban részesültek. Az MKKSz évi 15 millió forint ösztöndíjat osztott szét a legeredményesebb szakemberek és sportolók között. Még ugyanebben az évben megalakult a Hagyományőrző Bizottság, amely számon tartja a jeles évfordulókat, és támogatást szervez nehéz helyzetbe jutott régi sporttársaink számára. A Bizottság vezetője Balogh Anikó, akinek lelkes segítője Ipacsné Magyarkúti Éva.

1999-től a mester-korú (35 éven felüli) kajakosok, kenusok teljes értékű résztvevői lettek az országos bajnokságoknak. 1999-ben a szegedi pályán végrehajtott további fejlesztések révén a pálya az olimpiai centrumok sorába lépett.  Ugyanabban az évben a kajak-kenu sport újabb jelentős sporteseményt rendezett: Győr volt a színhelye a VI. maratoni világbajnokságnak.

Az MKKSz Elnökségének erőfeszítései nyomán a 2000-es esztendőre sikerült konszolidálni az elmúlt évtized során felhalmozódott jelentős költségvetési hiányt. 1976-tól 2001-ig évről évre 5-10 százalékkal emelkedett a kajak-kenu klubok száma és a versenyzők létszáma. 2001-ben Dragos Ágnes javaslatára az MKKSz Elnöksége létrehozta a 13-14 éves korúakból álló Kajak-Kenu Kölyök Válogatottat. E válogatott működtetésének elsődleges célja az volt, hogy az iskolaváltás idején, amikor a fiatalok az általános iskolából a középiskolába kerülnek, erősítsük kötődésüket a sportághoz, továbbá, hogy a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség által finanszírozott antropometriai és spiroergometriai mérések révén minél hamarabb felismerjük a kiemelkedő élettani adottságokkal rendelkező tehetségeket.

Az MKKSz 2002-ben Szegeden sikeres Európa-bajnokságot rendezett.  Füleki Andrást, a Szövetség főtitkárát vezető pozícióba hívták meg a Sportminisztériumba. A sportág főtitkára Schmidt Gábor lett, aki az elkövetkező években kiemelkedő munkát végzett többek között a Szövetség informatikai rendszerének korszerűsítése és a Szövetség  PR-tevékenységének továbbfejlesztése terén. 2005-ben ismét kajak-kenu világbajnokságot rendeztünk Szegeden, ezúttal az ifjúsági korosztály részére, 2006-ban, a szegedi pálya felújítása után pedig minden idők legsikeresebb és legnagyobb nézőszámú felnőtt világbajnokságát láthatták a kajak-kenu sport kedvelői. 2007-ben Győr városa Kadler Gusztáv irányításával az árvíz okozta nehéz helyzettel dacolva sikeresen megrendezte a XIV. maratoni kajak-kenu világbajnokságot.

A magyar kajak-kenu sport aranykora

Az 1997-ben megválasztott Angyal Zoltán szövetségi kapitány az újra megrendezésre került kajak-kenu Európa-bajnokságon a bulgáriai Plovdivban kilenc aranyérmet nyert versenyzőkkel mutatkozott be. A férfi kajakosok hétszer, ezen belül kajak egyes 200 méteren Fehérvári Vince, kajak kettes 200 méteren a Fehérvári Vince – Hegedűs Róbert páros, kajak négyes 200 méteren pedig a Fehérvári Vince – Beé István – Kajner Gyula – Páger Antal egység győzött. A kenusok kétszer állhattak a dobogó legfelső fokán. A kanadai Dartmouth-i világbajnokságon versenyzőink nyolc győzelmet arattak: Storcz Botond megnyerte a kajak egyesek 500 és 1000 méteres futamát, és tagja volt a kajak négyes 500 méteres aranyérmes magyar egységnek is; a kenusok három számban győztek, míg a hölgyeknek megint nem sikerült aranyérmet szerezni.

1998-ban Szeged város adott otthont az első Magyarországon rendezett kajak-kenu Világbajnokságnak. Ezen a versenyen tört be a nemzetközi élvonalba a kajak egyes 500 méteres futam győztese, Vereckei Ákos. Nagy megtiszteltetés érte a magyar kajak-kenu sportot és Kőbán Ritát, aki megkapta a „Magyar Örökség” díjat. Az 1999-es horvátországi zágrábi Európa-bajnokságon már halványabban szerepeltünk, de itt győzött először az elkövetkező években világ- és Európa-bajnokságokon öt aranyérmet nyerő Szabó Szilvia- Bótha Kinga – Kovács Katalin – Visski Erzsébet kajak négyes. Az az évi Milano-i kajak-kenu világbajnokságon aranyéremmel mutatkozott be a Kammerer Zoltán – Storcz Botond-Vereckei Ákos-Horváth Gábor kajak négyes. A 2000-ben megrendezett poznani Európa-bajnokságon ragyogóan szerepelt Kőbán Rita: három aranyérmet nyert.

Ez után következett a magyarok számára minden idők legeredményesebb kajak-kenu olimpiája. A Sidney-i győztesek: kajak négyes 1000 méteren Kammerer Zoltán – Storcz Botond – Vereckei Ákos – Horváth Gábor, kajak kettes 500 méteren Kammerer Zoltán – Storcz Botond, kenu egyes 500 méteren Kolonics György, kenu kettes 500 méteren Pulai Imre és Novák Ferenc. A ragyogó eredmények a következő olimpiai ciklusban is folytatódtak. Nem tört meg kenu négyeseink sikersorozata sem, különböző távokon és összeállításban minden évben aranyérmet nyertek.

Az olimpiász három éve alatt azonban a sportág legeredményesebb szakágát a női versenyzők alkották. A fiatal hölgy-generáció is remek eredményeket ért el: Paksy Tímea, Benedek Dalma, Janics Natasa, Fazekas Krisztina, Patyi Melinda, Keresztesi Alexandra, Dékány Kinga, Moni Katalin, Rasztotzky Eszter valamennyien egyszer vagy többször győztesek a világ- és Európa-bajnokságokon.

A 2004-ben, Athénban megrendezett Olimpián berobbant a hazai és nemzetközi élvonalba Janics Natasa, aki kajak egyes 500 méteren, valamint Kovács Katalinnal kajak páros 500 méteren olimpiai bajnokságot nyert. Az olimpiai bajnok férfi kajak négyesünk nagy meglepetésre újra aranyérmet nyert, az előző három világbajnokságon győztes szlovák négyes előtt. A következő olimpiász három évében tovább emelkedett az aranyérmek száma, elsősorban a női kajakosok jóvoltából. Férfi kajakosaink váltakozó sikerekkel szerepeltek, kenusaink pedig hullámvölgybe kerültek

2006-ban ismét Szeged volt a világbajnokság színhelye. A kajak-kenu sport felért a csúcsra: versenyzőink 12 világbajnoki aranyérmet nyertek. Női kajakosaink minden számban, összesen kilencszer győztek. 2007-ben a duisburgi világbajnokságon új kenus csillagunk, Vajda Attila megnyerte első aranyérmét. Hölgyversenyzőink „csak” négy aranyérmet nyertek, ami elsősorban a szakágban tavasszal kirobbant edző-versenyző konfliktus rovására írható. Ennek nyomán az előző évi sikerek elhalványultak, és felszínre törtek az évtizedek alatt kialakult feszültségek, problémák. Eljött az ideje annak, hogy szembe nézzünk velük, és új sportági stratégiát készítsünk az elkövetkező évtizedre.

A ragyogó versenyeredmények ellenére az edzők új, hatékonyabb felkészítési módszereket keresnek

Az 1990 és 2007 közötti időszak szinte megismételhetetlen sikerei ellenére a magyar kajak-kenu sport vezetői, szakemberei érezték a változtatások szükségességét. Annak ellenére, hogy az ezt megelőző években a nemzetközi utánpótlás versenyeken – az ifjúsági világbajnokságokon, Európa Bajnokságokon és az Európai Olimpiai Reménységek Versenyeken –  a legeredményesebb ország voltunk, a felnőtt korú kajak-kenu versenyzők közé, főleg a férfi kajakos mezőnybe kevés nemzetközi szintű sikeres versenyzőt tudtunk felléptetni. Ennek okait az 1998-ban elkészült és 2002-ben és 2006-ban részben kidolgozott sportági stratégiák elemezték.  A versenyrendszer és a támogatási rendszer – „Patrónus Program”, „Sport XXI.”, utánpótlás-edzői, sporteszköz-támogatási és utánpótlás egyesületi támogatás – új elemei következtében tovább nőtt a sportágban a klubok száma és a kajakozók, kenuzók létszáma. Az ebben az időszakban létrehozott új utánpótlási támogatási formák hatására jelentős mértékben emelkedett a sportágban versenyengedéllyel rendelkezők száma. Még nagyobb fejlődést mutattak az egyéb szakágak: vízitúra, sárkányhajó, diák és felnőtt szabadidős sportágak. Ennek ellenére az előző évtized ragyogó eredményei után törés következett be sportágunkban.

A legsikeresebb sorozat is véget ér egyszer, vagy rövid időre, vagy örökre. Amennyiben azt akarjuk, hogy a kajak-kenu sport megismételje az elmúlt időszak sikereit, mint ahogy a múltban is már nem egyszer sikerült talpra állnia, elemeznünk kell annak helyzetét, és meg kell találni a válaszokat a változó világ új kihívásaira. Ezt kezdte meg 2008-ban a Kajak-Kenu Szövetség „régi-új” Elnöksége.